Közvetlenül a választások első fordulója után Pokorni még elégedettségének adott hangot amiatt, hogy a szélsőséges radikalizmus (vagy a radikális szélsőség?) kiszorult a parlamentből, ám gyorsan a szájára csaphattak párttársai. Összeadtak-kivontak, és kiderült, hogy más lehetőség nem áll előttünk, mint a MIÉP és az FKGP 1998-as szavazóinak megnyerése.Apárt múlt kedden általános mozgósításra szánta el magát ezért. A miniszterelnök második fordulós kampánynyitóján megjelent több tízezres tömeg hitet tett és elszántságot tanúsított, valamint nemre, korra és iskolai végzettségre tekintet nélkül egyetértésre jutott az első forduló eredményének két fő okát illetően: a jobboldal első körös pofára esését a "lumpen, proli, csóró" választói rétegek okozták, melyek a derék polgár zsebéből húznák kifele a zsetont saját hiábavaló létük fenntartása érdekében; a másik magyarázat magától értetődően az Orbán Leonidasz-metaforájában e napon hivatalosan is ellenséggé avanzsált ellenfelek állítólagos választási csalására épít. Hogyan máshogy győzhetett volna az MSZP, hogyan máshogy került volna be a parlamentbe a hazátlan bitangok pártja, az SZDSZ, és hogyan máshogy esett volna ki a MIÉP, mely pedig annyira szerette magát az egész magyarság képviselőjének feltüntetni?
Vonzások
A Testnevelési Egyetemen tartott nagygyűlés közönségének összetétele jelezte, hogy a Fidesz kísérlete a jobboldali egység öszszekovácsolására csaknem teljes sikerrel járt; a hallgatóság leképezte a Fidesztől a MIÉP-ig valamenynyi jobboldali erő bázisát. A résztvevők kemény magját a MIÉP-demonstrációkról jól ismert szélső középosztály adta, ám az elsöprő többséget a jól szituált fiatalok és középkorúak alkották. Megjelentek korunk hősei, az elmúlt hónapokban nemzeti sorskérdésekben előszeretettel véleményt nyilvánító Philip műsorvezető, aki szerint a magyar zenetévén látható műsorának rajongói kivétel nélkül a "hülye kurvák" népes táborából kerülnek ki; a mostanában a Csütörtök 12 nevezetű emberiség elleni bűntettben nyomuló Kiki nevű énekes; a (Csurka örökbecsű kifejezésével) "média- és tudatipar" által elhasznált és kiköpött Kokó; továbbá Grosics Gyula, aki talán soha többé nem mond MIÉP-es gyűlésen olyan butaságot, mint hogy reményei szerint Csurka és pártja húsz százalékot fog elérni a választáson.
Szombat
Az Orbán Viktor mágikus erejének hite által egyben tartott népfront kiteljesedése volt a szombati Kossuth téri "nemzetgyűlés", Fónay Jenő és Duray Miklós szerint "a forradalom kezdete". A "mérsékelt konzervatív" Szabad Györgytől és Für Lajostól Lovasig és Bayerig a színpadon felsorakozott kiválóságok, valamint a MIÉP-es zászlóerdővel érkező hívei élén a tér jó harmadáig masírozó Csurka István jelenléte mutatta, hogy a hazai jobboldal egységesülésének folyamata befejeződött. A kelleténél egy héttel később ugyan, és ki tudja mennyi időre, és szép számmal maradtak ki belőle szavazók, de akkor is. Árulkodó volt a MIÉP-es tömeg Kossuth téri fogadtatása: a miniszterelnök a pártjelképek használatának mellőzésére kérte hallgatóságát, helyette az utóbbi időben a jobboldal által kisajátított trikolór használatát ajánlotta. Orbánt nyilván a MIÉP szervezett jelenléte letagadásának szándéka vezette. Gyertek minél többen, de nehogy kiderüljön, kik vagytok. A MIÉP-esek nem fogadtak szót, több tucat zászlójukat végig jól láthatóan a magasban tartották. Csurka és hívei érkezésükkor nagy tapsot kaszszírozhattak Orbán közönségétől, a szervezők viszont könyörgőre fogták zászlóügyben. "Nagyon örülünk nektek, de értsétek meg...", "nemzeti érdek, nem fogod fel?", "direkt mondta a Viktor..." Ezúttal nem működött a Fidesz-taktika: először és feltehetőleg utoljára Csurka megmaradt hívei Orbán támogatását összekötötték különállásuk demonstrálásával, amit jelképeik felmutatása mellett a sűrűn felhangzó "Csurka, Csurka" kántálás és az első fordulós választási eredmények újraszámlálásának heveny tudatzavarra utaló követelése is jelzett. Pedig lehet, a MIÉP ezen a délutánon utoljára jelent meg önálló entitásként a főváros utcáin. Feloldódásukat a Fidesz-hívek táborában jócskán segíti a két forduló között egyre inkább kövéresedő Pokorni és csurkásodó Orbán és hangvétele.
Választások
A szombati parádé ceremóniamesteréül kiszemelt Philip a "nemes ügy", a Fidesz hatalmon maradásának támogatói között (például: Szandi, Dolly, Pataki Attila, Kovács Ákos, Makovecz Imre, Egerszegi Krisztina) külön köszöntötte a színpadon a pénteki Sajtóklub négy résztvevőjét. Utóbbiak hangsúlyozott jelenléte alapján erősen kérdéses, hogy Csurka István miért száműzetett híveivel a tér hátsó részére. Felmagasztalásuk egyszer s mindenkorra tette világossá: a "polgári-nemzeti erők" vezérkarához csak ez a gondolkodásmód áll közel. Ezen a délutánon kétségtelenné vált: illúzió kétféle Fideszről beszélni, egy pokornis-szelídebbről meg egy kövéres-hisztériásról; csak egyféle Fidesz létezik, az pedig annyira közel áll a MIÉP-hez, hogy a különbség már nem is számít. Ehhez képest másodlagos, hogy mennyi szavazatot hoznak Egerszegi könnyei, Pataki Attila és Varga Miklós minden képzeletet alulmúló produkciói pedig hányat visznek el a Fidesztől. Orbán Viktor még akkor is ingoványos talajra lépett, ha - és ebben talán igaza van - ez kínálja az egyetlen esélyt a Fidesz számára a hatalmon maradásra. Mert a kudarc súlyos következményekkel fenyeget.
Kétséges egység
A látszattal ellentétben ugyanis a jobboldali egység korántsem teljes. Hiányoznak az 1998-as kisgazda szavazók. A miniszterelnök a maga álnaiv módján utalt is e hiátusra: "Miért nem voltunk elegen? Először is talán azért, mert a kisgazda érzelmű emberek tízezreit, úgy hiszem, szomorúsággal és elkeseredéssel töltötte el, ami a szívükhöz legközelebb álló párttal történt." Hogy pontosan mi és miért történt a kisgazdapárttal, arról Orbán mélyen hallgatott. Hiányzik az "egységhez" jó néhány ezer "mérsékelt jobboldali" szavazat is: elvitte a Centrum.
Nagy kérdés, mi történik a jobboldallal, ha Orbán elbukja az emelt tétet. Vajon ott marad-e a következő négy évben is, ahová most hajszolta magát? Átveszi-e az évek óta az 5 százalékos küszöb körül bóklászó Csurka helyét a 30 százalékos támogatottságú Orbán? Vagy megint lesz mérsékelt jobboldal? A Centrum egyes vezetői feltehetőleg vállalják a Magyar Nemzet című valami hasábjain már régen rájuk sütött "áruló" jelzőt, és a behódolás helyett inkább a visszavonulást vagy a további szeparálódást választják. A kormánykoalíció nem fideszes jelöltjei váratlanul jól szerepeltek az első fordulóban: nekik vajon meddig fogja megérni kompromittálni magukat a Fidesz-MIÉP-pel? Meddig tudja Orbán a hatalmában tartani azokat a szövetségeseit, akiket most magával együtt kitaktikázott a kormányból?
H
Orbánnak szavai alátámasztására egyelőre nincs szüksége érvekre: amit Viktor mond, az úgy van. Kedden például viharos sikert aratott "a polgári Magyarország minden, a polgári Magyarországot támogató polgárának" címzett köszönetnyilvánítása, amelyet a polgártámogató polgári polgárok a tőlük vezérük felé áradó "hittel, reménnyel és szeretettel" érdemeltek ki. Ekkora baromság elsütése után csak egy virtigli népvezér nem válik közröhej tárgyává. Híveivel elhitette, hogy elhiszik, hogy van vesztenivalójuk, ha megbuknak bálványaik. A Kossuth téren és környékén összegyűlt, Philip által kétmilliósnak hazudott néhány százezres tömeg, a társadalom katonásan szervezett, harcos kisebbsége most arra készül, hogy akaratát rákényszerítse a többségre. A kérdés az, hogy ez sikerül-e nekik.
Gavra Gábor
